János Pilinszky (1921- 1981) * Sur un astre interdit

     SUR UN ASTRE INTERDIT
Je suis né sur un astre interdit. Là,                
Débarqué de force, je déambule, 
Le flot du néant céleste me happe, 
Joue avec moi, me pousse, me bouscule. 

Pourquoi ma pénitence, je ne sais. 
Ici tout est une énigme sifflante. 
Qu'il ne fuie pas, celui que son trajet 
M'a fait rencontrer sur la rive en pente. 

Toi non plus n'aie pas peur, ne me fuis pas, 
Endors la souffrance, endors-la plutôt, 
Les yeux fermés endors-moi contre toi, 
Serre-moi hardiment comme un couteau.

Adjuge-moi, sans trembler, à toi-même, 
Tels les morts là-bas s'adjugeant la nuit,
Que ma faible épaule tu  la soutiennes,
Je n'en peux plus à moi-même réduit. 

Moi je n'ai pas demandé d'être là. 
Le néant seul me plaça sur ces bords. 
Cruellement, sombrement aime-moi 
Comme l'abandonnée aime son mort. 

trad. T. Gorilovics        

Tilos csillagon

Én tiltott csillagon születtem,
a partra űzve ballagok,
az égi semmi habja elkap,
játszik velem és visszadob.

Nem is tudom, miért vezeklek?
Itt minden szisszenő talány,
ne fusson el, ki lenn a parton,
e süppedt parton rámtalál.

S ne félj te sem, ne fuss előlem,
inkább csittítsd a szenvedést,
csukott szemmel szoríts magadhoz,
szoríts merészen, mint a kést.

Légy vakmerő, itélj tiédnek,
mint holtak lenn az éjszakát,
vállad segítse gyenge vállam,
magam már nem birom tovább!

Én nem kivántam megszületni,
a semmi szült és szoptatott,
szeress sötéten és kegyetlen,
mint halottját az itthagyott.