Lörincz Szabó (1900-1957) * On dit qu'elle est très belle...

ON DIT QU'ELLE EST TRES BELLE...

On dit qu'elle est très belle, et moi je ne dis rien,
On dit que ses cheveux de bronze chaud, c'est l'aube,
On dit que ses grands yeux sont des mondes d'étoiles,
Qu'elle est fière et jamais n'aurait même un regard
Pour un vilain garçon noiraud de mon espèce.
Pourtant elle sourit et tandis qu'on soupire
Vers sa lèvre moqueuse et son frêle menton,
On ignore qu'hier elle m'embrassait, moi.
Pendant qu'elle se tait, on ne peut savoir
Qu'elle voit la rosée qui est tombée la veille,
Et c'est sur nous, sur elle et moi, qu'elle est tombée.
Les merles, nous voyant étendus dans la joie,
Furent tous à leur tour entraînés dans l'ivresse,
Voletant près de nous dans les feuilles de mai.
Quelle chanson d'amour ils nous auront chantée !
                                                          traduction : László Gara

Mondják, hogy szép, és én semmit se mondok,
mondják, hogy égõ bronzhaja a hajnal,
hogy csillagokat hordoz éjszemében
s hogy büszke és dacos és rá se nézne
oly csúnya, fekete fiúra, mint én.
Õ csak kacag mind-erre, és irígyen
lesik ajkát és álla furcsa ívét
és nem tudják, hogy tegnap engem csókolt,
és hogyha hallgat, nem tudják, hogy õ most
arra gondol, hogy tegnap hullt a harmat
s r á n k hullt a harmat: õ reá meg én rám,
s hogy tegnap - látva boldog heverésünk -
még a rigók is mind megrészegültek
s közel röpülve a májusi lomb közt
eszeveszett szerelmi dalba kezdtek.