Ágnes Nemes Nagy (1922-1991) : Arbres
ARBRES
Il faut apprendre. Les arbres de l'hiver.
Gelés jusqu'aux racines.
Roi des rideaux.
Il faut apprendre cette raie
Où le cristal se fait buée
Où l'arbre est à l'instant de devenir brouillard
comme le corps un souvenir.
Et le fleuve au-delà des arbres,
le vol silencieux des canards sauvages
la nuit bleue, son aveugle blancheur,
la nuit pleine d'objets masqués.
Il faut apprendre ici les actes
indicibles des arbres.
traduction : Paul Chaulot
FÁK
Tanulni kell. A téli fákat.
Ahogyan talpig zúzmarásak.
Mozdíthatatlan függönyök.
Meg kell tanulni azt a sávot,
hol a kristály már füstölög,
és ködbe úszik át a fa,
akár a test emlékezetbe.
És a folyót a fák mögött,
vadkacsa néma szárnyait,
s a vakfehér, kék éjszakát,
amelyben csuklyás tárgyak állnak,
meg kell tanulni itt a fák
kimondhatatlan tetteit.